2018. április 15., vasárnap

Kamaszkorom legszebb nyara-Oldtimer Premier

Megvan a Kamaszkorom legszebb nyara című film? Ha nincsen, akkor ITT megnézheted. Érdemes. Az Oldtimer Premier persze nem a fiatalságod legjobb szexuális kalandjáról szólt, de nekem teljesen visszahozta a kamasz koromat, és annak álomautóit. Sőt mitöbb, nagyjából mindegyiket nézve előjött egy-egy emlékképem, egy sztori, egy vicces történet.

Imádom a veterán autókat, egy Concours 'd Elegance-on az egész napot el tudom nézelődni, hihetelen embereket és történeteket lehet megismerni az autókról nem is beszélve. De mégsem a régi Rolls-Royce-ok és Bugattik állnak a legközelebb a szívemhez, hanem 80-as, 90-es évek verdái. Ebből is főként a youngtimerek, hiszen ezek alkották a fiatalkorom álomautóit. Egy R129-es Mercedes kabriótól máig ellágyulok, de a piros E31-es 850-es BMW előtt is földbe gyökerezett a lábam. Persze nincsen szükség luxusautókra ehhez, hiszen egy ultrapatent "kispóktól" vagy egy kéttónusú festéssel ellátott "kacsától" is megáll bennem az ütő.

Lehetne litániákat írni mindegyik kiállított autóról, én viszont inkább személyes sztorikon át mutatnám be őket:


Máig emlékszem a Sport Auto első számainak egyikére, amiben egy Hamann 850 CSi volt a főszereplő. Akkor még se híre, se hamva nem volt a Fast and Furious ebédlő asztal méretű szárnyaival ellátott japán verdáinak, de a német tuner már akkor kiszélesítette és "szárnyasította" az elegáns túra kupét. Mára persze letisztult a kép, és a gyári kivitelek indítják be a nyálelválasztásomat, viszont egy valami nem változott. Amikor meglátom élőben, letaglóz méreteivel és vonalaival ami a mai napig megállja a helyét, pedig 1984-ben kezdték az első skicceket rajzolgatni róla a dizájnerek.


Volt a lépcsőházunkban egy bácsi a harmadikon, a kazincbarcikai panelban, akinek egy ilyen 311-es Wartburgja volt. Érdekes módon, bár lehet rosszul emlékszem, talán kicsit lenézett volt egy olyan parkolóban, amiben akkor már 353-as állt, a 2105-ös "kocka" Ladáról nem beszélve. No meg ott volt a maszek zöldséges I-es Golfja, amitől csak addig aléltam el, amíg nagyszüleim magukkal nem vittek az 1986-os F.I.C.C Rally-ra a Vekeri-tóhoz. Ott "rámzuhant" a nyugat és először láthattam csőrös, talán Peterbilt, vagy Kenworth lakókamiont, kéttengelyes lakókocsit (ami nem Bastei vagy Predom volt), és persze az ezeket vontató jellemzően Nyugat-Német vagy osztrák rendszámos csodákat. Szóval a "bácsi" Varesza számomra, akkor ott a sok szögletes autó között valami csoda volt gyerekként, és máig nagyon tetszenek. Most utólag visszagondolva akár 312-es is lehetett, de meg nem mondom, hogy kis kerekű volt-e.


A 2140-es Moszkvics. A parkolóban sem nézegették nagyon sokan, és valljuk be, talán százezres mintavétel kell ahhoz, hogy egy olyan embert találjunk akinek ez bejön. Nekem viszont az első autóm volt. Nagyapámtól örököltem, ezen tanultam meg vezetni, ezzel jártuk be Európát a Fekete-tengertől Rómáig. Nem él bennem a romantika köde, nem volt ez jó autó már akkor sem. De ha egyszer megtehetem, szeretnék egy gyári állapotú meggypirosat a garázsba. Csak úgy nosztalgiából. Mert hát ehhez kötődik, amikor télen elraktam keresztbe a hóban a "sörkert kanyarban", ami baromi menő volt, de így visszatekintve inkább 90 % mázliból és 10 % tudásból állt. Meg persze az első csaj a hátsó ülésen, mikor bekopogtatott a rendőr az ablakon.... A szalámi és brindza csempészés a bánrévei határon, és persze az első "nagy zene" amitől hangos volt a város. Akkor még mondott valakinek valamit a Rockford Fosgate és a DLS, nem a millió kamuwattos mekkaudióra recskáztunk. Szóval én azért megkönnyeztem.


Nyilván nem maradhatott ki a "kispók" sem a repertoárból, a képen látható példány pedig különösen szép állapotban mutogatta magát, bár nem tudom létezett-e gyárilag napfénytetős. Bringaboltos barátom, nevezzük csak "Zsóti"-nak, nagyon sokáig ezzel járt Csepelre áruért, amíg el nem érte a SUV őrület és nem cserélte le egy IZS-re. Már nem tudom melyikkel volt borzalmasabb utazni. Talán az IZS-zsel, mert abban volt annyi erő, hogy lendületet gyűjtsön, amit a mi Zsótink nem akart elveszíteni, így viszont nem maradt más, mint a kanyarok minél gyorsabb abszolválása. Ha pedig valaminek rosszabb kanyartartása volt mint a 2140-es Moszkvicsnak, akkor az az IZS volt!


Kronológiai sorrendben meg kell említenem ezt az 5-ös BMW-t, pontosabban azt az E28-ast, amit a Moszkvics után majdnem megvettem. Akkoriban már régen kint volt az E34-es széria, de ki mert azzal szemezni a BVK-ban (ma már Borsodchem) havi 25.000-et keresve! Szóval ott volt ez a gyönyörű, na jó ennyire közel sem gyönyörű, soros 6 hengeres 528i, amire valószínűleg éppeszű ember rá sem nézett. De én akartam! A próbakör után tudtam, hogy nekem ez kell. Nagy, elegáns, kényelmes, a motor pedig micsoda hangon szól! Milyen téridő ugrás lesz már ez a Moszkvics után, igazi csajozógép, és persze kinyitható a hátsó ülés középső része, így lesz hová méretezni a mélyláda reflex nyílását. Csak valahogy a vételár nem állt össze, és jött a vissza nem térő alkalom egy....


...hát nem egy Sierra Cosworth-re, hiszen ekkorát még a kisboltos Marika néni tablettás bora után sem mertem volna álmodni. Hanem egy Escort XR3-ra. Nem ám egy menő injektoros 115 lovasra, hanem a dupla Weber karbis 90-esre. Ahogy Gáben mondta az Üvegtigrisben: "mondjuk ezzel pont átb***tak". Aztán vettem egy másikat, amivel szintén, de az már nem volt tudatos, ellenben Székesfehérvárra menet megállt a motorja Budaörsnél az M7-esen, mert valaki szilóval pótolta az olajdekli tömítést, amiből nyilván jutott belülre is, így végül az olajátvezető csövet is eltömítette. De visszatérve a Cossie-ra ez is, és az ötödik generációs Escort is felkerült a képzelebeli "kell" listára. 


Ekkor már javában dübörgött a Wörthersee láz, és bárkinek bármilyét odaadtuk volna egy Polo GT-ért vagy 2-es Golf GTi-ért, de ahogy a youngtimer piacot látom, most ugyanitt tartok a VR6-os Corrado-val, amiből a pár épen maradtnak szépen kúszik az egekbe az ára. A "g-lader"-ekről nem is beszélve. Nekem a három közül most már leginkább a bal szélső kéne, de volt időszak amikor a "patkánnyal" is kibékültem volna.


Fantomas meg van? Akkor az autója is, ami repült. Amit sokan ezzel a Citroen DS-szel azonosítanak, és igazuk is van, meg nem is. A filmben ha jól emlékszem csak a DS19-cel repült, ami még a "gülü" lámpás volt, a képen látható pedig a későbbi DS21. Ez viszont akkor is az egyik legszebb Citroen "evör". Még "franciázós" korszakomban, mert volt egy 1.1-es AX-em is, és egy 0.9-es is, jártam a híres Diósdi szervizben, ahol egy V6-os Maserati motoros SM állt a sarokban porosan. Az műszakilag egy csoda volt (meg az üzemben tartása is), de eleganciában nem vehette fel a versenyt a DS-szel.


A Louis de Funes-es kitérőmbe simán belefér a 2CV azaz a kacsa. Talán sokan emlékeznek is az apácás jelenetre, amiben szerepet kapott. Sosem tetszett igazán a kacsa, de ez itt a makulátlan állapotában, a kéttónusú festésével olyat ütött mint Mike Tyson fénykorában! 


Tudom, a fél világ erre a 21 ablakos, Samba T1-esre van ráizgulva, és talán kell is a fél világ pénze, hogy egy ilyen állapotút tudjál venni, de nekem ez ma mindent vitt:


Már úton voltunk az autónk felé mikor feltűnt az első generációs Ford Transit. Méltatlanul elfeledett modell, pedig idális hippi busz.


Majdnem kifelejtettem Stibi barátom 325 TD-jét, melynek vezetése után beleestem az E30-as szériába. Ez ugyan 2003 környékén volt, de máig tart. Tudom, sosem lesz Cecotto M3-asom, amit tavaly sikerült lencsevégre kapnom a Concours-on, de lassan egy jó 325i-ről is le kell mondania a legtöbbünknek, mert a jóknak az egekbe szökött az ára. 


Döme szerencsére nem bánt el ennyire a Skodájával, de a fehér felni stimmel. Színre. Mert hát ami fehér az rallis! Sosem felejtem el a "délután még meghüvelyezem, aztán holnap irány a Kassa Rallye" mondatát, ami ugyan sikerült, de az emelkedőn be kellett kapcsolni a fűtést, mert kezdett forrni a hűtővíz, viszont a "gázt nem veszed el, csak nyélen mégy". 

 

Végül, de nem utolsó sorban az amerikaiak. Mondhat akáki akármit, szólhat bárhogy a V6, visíthat a sornégy, üvölthet a boxer, de a rotyogós V8 a pokolban is úr. Ezt a poklot mondjuk rendesen megjártam a Chevy Lumina buszommal, viszont amikor jó volt, és azért olyan is volt, akkor iszonyat kényelmesen vitte a négy személyt, négy bringával és egyheti csomaggal. Az utastéren belül. Jó...széthullott a klíma, a váltó, a kasztni. Hehe...üvegszálas mi? Igen, a borítás, de ami alul van és fém az rohad. Ennek ellenére lesz még amerikai autóm. Egy C3-as Corvette. Amihez hol közelebb fúj a sors szele, hol távolabb. De valahol ott a távolban vár egy rám. '78-ból, amikor születtem.